Mesélne pár szót a kerülethez való kötődéséről?
Én Újpesten nőttem fel és ide nősültem, közel 40 évvel ezelőtt. Én már akkor víz-gáz-fűtés szerelő voltam, és abban az időben indult a gázosítási program Magyarországon. Emiatt egyre többen megkerestek, hogy tudnék-e segíteni, mert nem volt szerelő, így munkaidő után elkezdtem a kerületben ismerősöknek szerelni, amit először mellékállásban csináltam, majd később mivel egyre több munka volt, már nem tudtam főállás mellett csinálni, ezért kiváltottam az iparos engedélyt. Ekkor elkezdtem a gázt építeni az egész kerületben. Tehát nem konkrét kötődés volt, hanem egy üzleti lehetőség.
Tehát akkor ide nősült, és így jött a kerülettel való kapcsolódás?
A kötődés később alakult ki, mert a nagybácsim kerületi borlovag volt.
Egyszer a feleségem azt mondta, hogy szakbarbár vagyok, mert látástól-mikulásig dolgozom és kéne valami mást is csinálni. A nagybácsimtól örököltem pár borászati kelléket, és akkor elkezdtem a borral foglalkozni, mivel Budafok Borváros, akkor legyen ez a valami más a bor. A másik kötődési pont, hogy a borászat mellett elkezdtem elég sok energiát fektetni a helyi vállalkozók összefogásába.
Jelenleg is tagja az ipartestületnek, sőt elnökségi tag. Mit gondol mi volt és mi lehet a jelenlegi feladata egy vállalkozókat tömörítő testületnek?
A funkciója pontosan az összefogás, a tájékoztatás, a programok szervezése.
Sajnos a székház előző vezetésének a fő célja nem az iparosok érdekeinek képviselete volt, ezért sokan kiléptek, eltávolodtak, rossz emlékeik vannak az ipartestülettel kapcsolatban. Így a jelenlegi vezetésnek elég nehéz a feladata, de már javulni látszik a helyzet. Azóta az Önkormányzat is stratégiai partner lett, kezd újra beindulni az élet.
Szerencsére a régi közösség nem szűnt meg teljesen, mert azok az iparosok, akik anno el lettek “üldözve” a nagy Ipartetsületből, azok javarészt itt vannak a polgári körben, akikkel a Pelikán Imre Közösségi Házban szoktunk összejönni.
Egyelőre küzdök, hogy bejöjjenek ők is a nagy Ipartestületbe.
De aztán az az igazság, hogy közben ki is öregedtek ezek az emberek. Tehát már kivétel nélkül nyugdíjasok. Fiatalok meg nem nagyon vannak.
Mit szól, hogy ilyen szépen halad az ipartestület székházának felújítása
Örülük neki, de a székház csak egy épület, az életet, majd az iparosok viszik bele.
Viszont úgy érzem, hogy jó irányba haladunk.
Több, mint 30 éve sikeres vállalkozó. Milyen tanácsokat adna egy kezdő, akár egyéni vállalkozónak vagy már egy növekedésben lévő szervezetnek?
Mindenféleképpen csak akkor érdemes vállalkozásba fogni, ha valakiben van ambíció, van kitartás. Ha valakiben nincs elég ambíció, az a vállalkozó, vállalkozás halálra van ítélve.
Fontos, hogy legyen az illetőben egy problémamegoldóképesség és nyitottság az új dolgokra.
Mitől lesz valaki sikeres vállalkozó?
Nálam ugye, mint vállalkozó, nem 8 óra munka van, hanem sokszor miután hazajövök, akkor is dolgozni kell. A fizikai munka után ott van a rengeteg papírmunka is. Aki ezt nem tudja felvállalni, annak nem fog működni a vállalkozása.
Állandóan változó világban élünk, fontos folyamatosan képezni magunkat, hogy ne maradjunk le a többiektől.
Igazából akkor nagy titok nincsen, csak az ambíció, a kitartás az, ami egy 30 éve működő vállalkozást előre tud vinni?
Talán azt emelném még ki, hogy én a kezdet-kezdete óta a szakmabelieket soha nem tartottam riválisnak, hanem barátként tekintettem rájuk és ezáltal mindig együtt tudtunk működni.
Tehát nem egymás alá ajánlottunk, hanem egymásnak segítettünk, ami ugye egy egész más megközelítés. Mert közösségi életet csak úgy lehet élni, hogyha egymásnak nem ellenségei vagyunk, hanem egymás barátai. És nekem az összes környékbeli víz-gázszerelő nagyon jó barátom.
És ez jelenleg is működik, vagy ez csak az ön generációjára lehet jellemző?
Ma már kezdenek a fiatalok beszállingózni a szakmába, de nem olyan mértékben, amekkorára igény lenne. Inkább el van öregedve az iparosság. De mivel ugye vállalkozók lévén mindegyiknek alacsony a nyugdíja, ezek a 70-80 éves nyugdíjasok is még mindig dolgoznak. Nagyon nagy a munkaerőhiány.
Említette már a borhoz való kötődését, hogy a nagybácsin keresztül jött ez a szeretet. De itt kerületi szinten, hogy kell elképzelni a borászathoz való viszonyát?
Ez egy szép téma. Ez úgy kezdődött, hogy először én szerveztem egy borversenyt a közösségi házban még egy olyan 20 évvel ezelőtt.
Akkor már ön foglalkozott borászattal?
Akkor még csak kezdtem vele foglalkozni, de már voltak olyan boraim, amit szerettem volna megversenyeztetni. Akkoriban még nem volt erre lehetőség, csak jóval később lett a boriskola, illetve a borlovagrend szervezésében verseny, ezért én kezdeményeztem, hogy indítsunk a közösségi házban egy megmérettetést.
Nagyon sok jelentkező volt a környékről, idősebb nyugdíjasok, akik a házi boraikat behozták. Még a helyi újságban is benne volt.
Később a Boriskola is felvállalta, hogy akkor ő is részt vesz ebben a versenyben, és minősítik ők is a borokat, segítenek a helyes borkészítés folyamatának elsajátításában, és elmondják a gazdáknak, hogy hogyan kell jó bort készíteni.
Emellett a nagybácsimhoz rendszeresen jártam segíteni szüretelni, tehát ragadt rám egy-két dolog a borkészítésről. Ekkor ugyan még nem volt birtokom és sokszor előfordult, hogy rossz minőségű szőlőt vettem, emiatt a bor sem lett az igazi. Ezért nagyjából 15 évvel ezelőtt elhatároztam, hogy a szőlőt is saját magam fogom termeszteni és én is dolgozom fel, ezért vettem egy saját birtokot.
Itt a környéken?
A szőlő Adonyban van, a pincét pedig itt építettem az udvaromban a saját kezemmel. Hétvégente szinte kivétel nélkül a telken vagyok, hiszen a szőlő mellett rengeteg más gyümölcs és zöldség is van. Olyan sok van, hogy a családot és a barátokat is én látom el.
Mesélne pár szót a személyes és céges terveiről?
Kimondott terveim nincsenek. A célom inkább az, hogy mivel egy nagyon nagy változáson megyünk keresztül, az újabb változásnak a kihívásait elsajátítani, rábeszélni az embereimet, hogy lépést kell tartani ezzel a változással, és ezt megfelelő szinten folytatni. Tehát én számomra nem annyira nagy trauma, hogy most harminc éven keresztül gázt szereltem, és akkor most gyakorlatilag lassan a múltté válik, mint annak idején a koksz, meg a tüzelőolaj. Energiahordozók jönnek-mennek, viszont mivel nemcsak gázból áll az én szakmám, hanem vízből is, nagyon sok felújítás van most hála Istennek, így mindig jól jövünk ki ezekből a megszorításokból. Mindenki a lakásfelújítással próbálja menteni a vagyonát.
Azt viszont tervezem, hogy bővítem a létszámot, de nagyon nehéz ügy, mert nincs szakember, akivel ezt meg lehetne oldani. Már 60 éves elmúltam, jó lenne csak a szervezéssel foglalkozni, viszont így a mai napig aktívan kiveszem a részem a fizikai munkából is.
A személyes célokat nyilván nehéz elválasztani a szakmától, de egyértelmű, hogy a család az első. Van két gyerekem, akiknek van saját lakása, mostanában odajárok felújítani munka után. Ezen felül én közösségi ember vagyok, mindig szakítok rá időt, hogy a helyi vállalkozókkal tartsam a kapcsolatot.
Kedves János, nagyon köszönöm a beszélgetést, jó eltölteni egy kis időt tapasztaltabb emberek társaságában, rengeteg motivációt tudtam meríteni Öntől.
Ipolyvölgyo Jánost az alábbi elérhetőségeken keresheti:
